Bejelentés



Civil Városi Unió - Szeged














Az önkormányzati kampányban közzétett írásaink (a megjelenés sorrendjében, a lap aljáról indulva):

 

 

 

CVU: Szegedre figyel az ország

 

Kiélezett küzdelem várható Szegeden a vasárnapi választáson. Az országos sajtó szerint is az MSZP egyik utolsó, még megmenthető bástyája maradhatna Botka László győzelme esetén.

Érdemes azonban végiggondolni, hogy vajon jó lenne-e ez városunknak.

 

 

Zárszó szavazás előtt

 

Túl vagyunk az önkormányzati választás 2 és fél hónapos kampányán. Mára már valamennyi induló ellőtte összes puskaporát, ki kisebb, ki nagyobb sikerrel. Hogy kinek mekkora tábort sikerül majd mozgósítania, vasárnap kiderül.

A Civil Városi Unió kivette részét a kampányból. Az elmúlt hetekben számtalan visszajelzéssel találkoztunk, a gyalázkodástól kezdve az elismerésen át, mindenfélével, attól függően, hogy honnan érkeztek azok.

Egyetlen egy fajtával azonban nem: az írásainkban szereplő tények cáfolatával. Így volt ez egyébként 2011. óta mindig, mióta megjelentünk Szeged közéletében.

Sokan vádoltak bennünket azzal, hogy feladtuk civil mivoltunkat és beálltunk a kormánypártok szekértolói közé. Nekik azt üzenjük: mi csupán tükröt tartottunk a városvezetés elé. A tükörben látott kép alapján meggyőződésünk, hogy Szeged az elmúlt 12 évben téves pályán haladt, ezért változtatni kell a várospolitika irányán.

Ez még akkor is igaz, ha az utóbbi években, a városvezetésben – igaz korlátozott mértékben – de viselt felelősséget a jobboldal is.

Mi nem a Fidesz, vagy az MSZP mellé kívántunk állni, csupán két dolog motivált bennünket: Botka László hosszú évek során bizonyította, hogy képtelen megújulásra, országos háttértámogatás hiányában nem tud Szeged hasznára lenni, míg Kothencz Jánosban látunk olyan eltökéltséget és kitartást, nem utolsó sorban pedig olyan programot, amit támogatni lehet, sőt érdemes. A CVU ezért vállalt szerepet a szegedi kampányban, azt megelőzően pedig Kothencz János programjának kidolgozásában. (Végre valaki a civileket is megkérdezte, hogyan látják városuk jövőjét!)

Ha Szegednek szerencséje van, akkor a jövő vasárnapi választás végre városunkban sem a vakhitről fog szólni, hanem az észérvekről. Mert lehet hinni az MSZP-ben, lehet utálni, vagy szeretni Orbán Viktort, lehet vakon bízni Gyurcsány Ferencben. Akik így gondolkoznak, azok minden bizonnyal ennek megfelelően szavaznak is.

A vasárnapi választást reményeink szerint nem ők fogják eldönteni, hanem azok a választók, akik nem csupán hitük, vagy szimpátiájuk alapján húzzák be az ikszet, hanem végig is gondolják annak következményeit. Azok, akik esetleges pártszimpátiájukon felül tudnak emelkedni városunk jövője érdekében, hogy arra a jelöltre voksoljanak, akitől változás várható, aki nagyobb eséllyel hozhat új erőforrásokat, gazdasági élénkülést Szegedre.

Nem kétséges, hogy a csillagok jelenlegi állása, az országos erőviszonyok alapján ez a jelölt Kothencz János.Ideje végre a szegediek ébredésének, ideje annak, hogy megszűnjék Szeged elszigetelődése.

Szeged büszke szellemi potenciáljára. Most arra bíztatunk mindenkit, hogy szavazzon október 12-én, de előtte álljon meg egy kis időre, gondolja végig a realitásokat és döntsön felelősségteljesen Szeged jövőjéről!

Mert Szeged megújulása a tét!

 

 

 

Szembesítés kiadványunk (kattints a linkre)

 

 

 

„Saját” pályázatán indult Dózsa Gábor, az SZKT korábbi ügyvezetője?

 

A „Szeged elektromos közösségi közlekedésfejlesztése” nagyprojekt keretében 2010. elején megismételt eljárásban kiírt trolibusz-tenderen úgy tűnik, hogy az alábbi táblázatban levezetett tulajdonosi körön keresztül Dózsa Gábor, az SZKT akkori ügyvezetője is érintett lehetett a pályázatban.

Dózsa Gábort 2008. szeptember 15-től 2009. szeptember 30-ig tartó időszakra hatalmazták meg a Bus Tech Kft. teljes ügyvezetői jogkörével, minek következtében az egyik pályázóra, a TT Tram Kft-re döntő befolyással bírt. (A cég a tendert követően, 2010. áprilisában végelszámolással megszűnt.) A meghatalmazás időtartama egybe esik a pályázat kiírásának idejével. A pályázatot érvénytelennek nyilvánították. Lehetséges, hogy a fent vázolt tulajdonosi háttér a többi pályázónak is tudomására jutott, és esetleg ez lehetett a tender érvénytelenné nyilvánításának az oka?

Kérdés, hogy Botka László polgármester, esetleg a közlekedési projekt körül bábáskodó Nagy Sándor alpolgármester a fenti ismeretek birtokában volt-e?

Kíváncsian várjuk az érintettek válaszait.

 

 

 

Mérleg III.

 

Előzőleg már két írásban soroltuk a Botka-éra „eredményeit”, ám még nem értünk a végére:

Fürdő II

2005-öt megelőzően az akkor még fürdővárosként is emlegetett Szeged strandjain két helyen volt vízforgatóval ellátott medence, a Gombában és a Sportuszodában. Ezekben az időkben a SZUE és a Sziksósfürdő látogatottsága 150000 fő körül volt évente. Ekkor már tudott volt, hogy a vízforgató nélküli medencéket 2007-től tovább nem lehet üzemeltetni, így kérdésessé vált a Sziki és a Partfürdő működése is. A SZUE esetében megtörtént a 300 milliós fejlesztés, melynek keretében kialakították az új élménymedencét a csúszdával, korszerűsítették a nagymedencét és a sátor fűtésrendszerét, valamint a Gomba gépészeti berendezéseit. Nyilvánvaló irány lett volna, hogy a város többi strandját is fokozatosan fejlesztik tovább. A Sziksósfürdő gyermekmedencéjét és a Partfürdő nagymedencéjét kellett volna legsürgősebben vízforgatóval ellátni. Ez néhány száz millióból megvalósítható lett volna, és a szegediek legnagyobb megelégedésére megmaradtak volna a közkedvelt, elérhető árú fürdőhelyek. (Mára ezek a strandok – az évtizedek óta elmaradt minimális fejlesztések hiányában – lassan az enyészeté lesznek.) E helyett azonban jött a Napfényfürdő projekt, melynek köszönhetően szegediek ezreitől vették el a lehetőséget a megfizethető kikapcsolódáshoz.

Az országos trendhez hasonlóan Botkáék (Leisztinger, Szentgyörgyi?) is úgy érezték, hogy Szegedre is jól jönne egy gigafürdő (meg a vele járó pályázati pénz!) és, bár a lakosság jelentős része tiltakozott, egy 200 fős, úgynevezett „közvélemény kutatással” próbálták igazolni annak szükségességét. Ekkor már jól látható volt a valódi szándék: közpénzekből kistafírozni egy magánkézben lévő szállodát!

Hiszen mi más indokolta volna az éppen felújított SZUE feláldozását, sőt az esetleges konkurenciát jelentő Partfürdő elsorvasztását? Sőt, amiről talán kevesen tudnak: az előző városvezetés már elkészítette egy élményfürdő tanulmánytervét a Sziksósfürdőre! Vajon miért nem oda került a beruházás?

Nos a válasz benne van a Ligetfürdő projekt együttműködési megállapodásában, melyet az önkormányzat, a Szegedi Sport és Fürdők Kft., valamint a Hunguest Hotels Zrt. kötött. 2015-ben írják ki azt a pályázatot, melynek keretében Szeged értékesíti a Ligetfürdő Kft-ben lévő 80 %-os üzletrészét, várhatóan a minimális 1,4 milliárd Ft-ért. A vevő minden bizonnyal az elővásárlási joggal rendelkező, a projektcégben 20 %-os tulajdonnal bíró Hunguest Zrt. lesz. A kérdés az, hogy a becslések szerint évi 400 milliós veszteséget a megállapodásnak megfelelően, milyen formában (tagi kölcsön?) fizette a Hunguest, és, hogy az a vételárba esetleg beszámításba kerül-e? Ám, ha nem, akkor is megkérdőjelezhető üzlet Szeged számára, hiszen az 1,4 milliárd Ft-tal szemben a 100 éves múltú SZUE (300 millióért teljesen felújítva), a vízellátást biztosító 7 db kút teljes gépészeti berendezése, az elsorvasztott Partfürdő és egy szegediek számára megfizethetetlen gigafürdő áll, melynek üzemeltetésére az önkormányzatnak a továbbiakban semmiféle befolyása nem lesz. Felelős szegedi nem mondhatja, hogy megérte!

Botka László a beruházás előterjesztésekor, a vitában a következőket mondta: „Ha Szeged városának ezen fürdője 400 ezer vendéget fogad (ez évben 80 ezer vendég volt), azaz ötször annyi vendég látogatja a fürdőt, akkor lesz nullszaldós a fürdő… A jegyárak megállapításába alapvetően beleszólása lesz az Önkormányzatnak.”

Ő már tudta…

Vízmű

Bizonyára kevesen vannak, akik 2006-ban felkapták volna fejüket a Vízmű-ügy hallatán. Pedig a történet a szegedieket közelről érinti. Emlékeztetőül idézzünk egy 2010-es írásból:

2006. december 15-én Botka László (MSZP) szegedi polgármester a szocialista többségű önkormányzati közgyűlés – nyilvánosság kizárásával hozott – döntése nyomán aláírta a helyi vízszolgáltatást végző cég francia társbefektetőjével azt a megállapodást, mely 2024. december 31-ig (!) meghosszabbította a külföldi partnerrel fennálló közmű működtetési szerződés amúgy csak 2015. december 31-én lejáró határidejét. Joggal vetődik fel a kérdés, hogy miért volt szükség a lejárat előtt kilenc évvel (!) a francia befektető helyzetét biztosítani a további, már-már beláthatatlannak tűnő időpontig szóló szerződéshosszabbítással? A megoldás: az országgyűlés négy nappal később szavazta meg azt a törvénymódosítást, melynek értelmében attól kezdve már csak százszázalékos önkormányzati tulajdonú gazdálkodó szerv végezheti a városi vízi közművek üzemeltetését, és az eddig létrejött szerződések időtartamát sem lehet meghosszabbítani, viszont azok a szerződésben kikötött lejáratukig fennmaradhatnak. Az egyébként országgyűlési képviselő Botka vezette szocialista többségű szegedi közgyűlés tehát pontosan felmérte: ha a külföldi befektetővel kötött szerződés véghatáridejét a törvénymódosítás előtt kitolják, akkor az így meghosszabbított időpontig nem szűnik meg a külföldi befektető jogosítványa a helyi lakosság szolgálatára hivatott önkormányzati közvagyon működtetésére vonatkozóan. Ezt az „élelmes” szocialista megoldást szemlélve újabb kérdés vetődik fel: négy nappal az azt megtiltó törvény elfogadása előtt kinek állt érdekében a külföldi befektető bebetonozása a monopol közszolgáltatási pozícióba? A hatályos törvényi szabályozás szerint a helyi víz- és csatornaszolgáltatás hatósági díjas szolgáltatás, azaz nem lehet a lakosság által fizetendő díj semmilyen megállapodás tárgya, hanem annak mértékét az önkormányzat saját önrendelkezési hatáskörében, rendeletben szabja meg. Ehhez képest a Botka-féle szerződéshosszabbítással 2025-ig megerősítést nyert az a befektetővel megkötött megállapodásban korábban rögzített módszer, mely szerint a szegedi lakosság által fizetendő víz- és csatornadíj megállapítása kizárólag a külföldi fél által meghatározott feltételek és szempontok kötelező figyelembe vétele alapján történhet, attól az önkormányzat nem térhet el. Ezzel lényegében további kilenc évre szentesítésre került az önkormányzat ármegállapító önrendelkezési jogáról történő lemondása az üzleti befektető javára… A szerződéshosszabbítás aláírásának évétől az idei év elejéig (2010.) a szegedi lakosok által fizetendő szolgáltatási díj 42%-kal emelkedett a befektető által meghatározott elvek szerinti díjmegállapításnak köszönhetően.”

Botka László: Nekem a szegediek a legfontosabbak…

 

 

Mérleg II.

 

Előző írásunkban már próbáltunk egyfajta mérleget vonni Botka László munkásságáról. A következőkben folytatjuk az áttekintést, a következtetések levonását ezúttal is az olvasókra bízva:

 

Kárász utca

A Kárász utca felújítása időszerű volt, senki sem vitathatja. Ám, valójában mi köze volt ehhez Botka Lászlónak? Csak annyi, hogy ünnepélyes keretek között átadta. A felújításhoz szükséges anyagiakat, valamint a beruházás kivitelezését az előző városvezetésnek, Bartha László polgármesternek köszönhetjük. A Kárász utca és a Klauzál tér rehabilitációja 1997-ben kezdődött, néhai Novák István főépítész tervei alapján, s a munkálatok 2003-ban fejeződtek be - a későbbi gyakorlattal ellentétben - főként szegedi vállalkozóknak adva munkát.

 

Csatornázás

Ez a fejlesztés teljes egészében a Botka érában valósult meg, ám kevesen tudják, hogy a Bartha László fémjelezte városvezetés összefogva Deszk, Kübekháza, Tiszasziget és Újszentiván községekkel sikeresen pályázott 2000-ben az EU ISPA projekt keretében csatornázásra.

"A nagyívű projekt tartalma alapján Szegeden mintegy 11 ezer ingatlan kerül bekötésre az újonnan épülő 253 km. hosszúságú csatornarendszer segítségével. A program része az új, korszerű, biológiai szennyvíztisztító építése is. Ugyancsak a program keretében, a csatornázással érintett utcák szilárd burkolatot kapnak."

Fenti idézet olvasható szegedvaros.hu beruházások részénél, ahol az is kiderül, hogy a kivitelezés a kormányváltás miatt 2003-ben kezdődött meg. Botkának tehát szinte az ölébe hullott ez a mintegy 14 milliárdos lehetőség.

 

Stadion póker

Emlékeznek-e még az Etelka soron megálmodott stadionra, amely miatt garázsüzleteket kellett horribilis áron a tulajdonosoktól megszerezni? Vagy a beígért új fedett uszodára, esetleg a Mars térre álmodott 10000-es sportcsarnokra. Esetleg a feláldozandó SZVSE pályára, melyet az utolsó pillanatban, civil nyomásra sikerült megmenteni? Ebben a történetben a pályázat csupán azért került az utolsó pillanatban visszavonásra, mert az ügynek büntetőjogi következményei lettek volna.

 

Kiskereskedők

Kevés szó esik arról, hogy a 2-es villamos fejlesztés elhúzódása során hány kiskereskedő, kisvállalkozó került lehetetlen helyzetbe, csőd közeli állapotba. A beígért kompenzáció helyett – bár a Kúria ítélete bizonyítja, hogy a beruházás elhúzódása az ott lévő vállalkozóknak kárt okozott – az érintettek kénytelenek voltak pereskedésbe bonyolódni az önkormányzattal szemben.

 

ÁSZ jelentés – 2010.

Tanúlságos az ÁSZ 2010. évi jelentéséből idézett néhány mondat:

„2007-2010. között az értékpapír állomány 1 milliárd Ft-tal csökkent.”

„2007-2010. között a tárgyi eszköz értékesítés (benne a lakások és ingatlanok) kb. 8 milliárd Ft volt.”

„2006-2010. között 70%-kal, 9,9 milliárd Ft-tal növekedett a hitelállomány.”

„2007. végén nem volt folyószámla hitel záró állomány, ez 2010. végén 2,7 milliárd volt.”

„Árfolyamveszteség az év végi értékeléskor 2007-ben nem volt, a 2008. évi 14 millió Ft-ról 2010-re 1052 millió Ft-ra történt növekedést a CHF és EUR árfolyamok emelkedése mellett az Euróban történt 2010. évi kötvénykibocsátás okozta.”

„Beruházási támogatásokhoz kapcsolódva hat, korlátozottan forgalomképes ingatlanra történt 3572 millió Ft értékben jelzálogbejegyzés.”

Mindezek fényében legalábbis elgondolkodtató Botka László akkori nyilatkozata, mely szerint Szeged városa fegyelmezetten gazdálkodott és “nem hazardírozott a svájci frank alapú kötvényekkel”…

 

Adósságkonszolidáció

2013 az önkormányzatok adósságkonszolidációjának éve. 2013. októberében mondta Botka László a közgyűlésben, hogy válságköltségvetésre lesz szükség, mivel az adósság átvállalásával csupán évi 1 Mrd Ft kiadáscsökkenéssel lehet számolni.

A mellékelt táblázat az önkormányzat saját kimutatása már az 50 %-os hitelátvállalást követően a fizetendő tőke- és kamatfizetési kötelezettségekről, évenkénti bontásban.

Ebből kiderül, hogy 2013-ban 2.182, 2014-ben 1.927, 2015-ben 2.041, 2016-ban 2.007. 2017-ben 1.927, 2018-ban 1.873 milliárd Ft-ot kellett volna törleszteni, míg az ezt követő 6 évben további évi 1,8-1,2 milliárdot. A fizetési kötelezettség csak az ezt követő 7 évben, 2024-től csökkent volna 1 milliárd alá, ha a kormányzati hitelátvállalás nem történik meg. A polgármester tehát vagy nem volt tisztában az általa vezetett város pénzügyi helyzetével, vagy szándékosan félretájékoztatott.

 

 

Mérleg I.

 

A Civil Városi Unió évek óta igyekezett valósághű képhez juttatni a szegedi lakosságot mind az önkormányzat, mind pedig annak cégei tekintetében. Ennek szellemében próbálunk most az elmúlt évekről áttekintést adni, a teljesség igénye nélkül.

12 éve regnál Szeged polgármestereként Botka László. A ciklus végéhez közeledve talán érdemes lenne megvizsgálni, hogy e hosszú időszak elteltével milyen mérleget is vonhatunk meg, persze nem a szokásos sikerpropaganda hangvételében, hanem a szegedi lakosság szemüvegén keresztül.

 

Adósság

Mintegy 6 milliárd Ft összegű hitellel vette át az önkormányzat vezetését Botka László – igaz ugyan, hogy ennek jelentős része fejlesztési hitelekhez nyújtott, le nem hívott kötelezettségvállalás volt. 10 év eredménye közel 30 milliárd hitel lett (40 milliárd kamatokkal, évi 1,5 milliárdos adósságszolgálattal), melyből csupán a kormányzati adósságkonszolidáció miatt nem lett csőd. Azért ne örüljünk, maradt még egy kevés hitel, ha máshol nem, az önkormányzat cégeinél.

 

Önkormányzati cégek

Túl azon, hogy a városvezetés 4 éve egyfajta csatát vív saját cégeivel szemben, azért álljon itt egy táblázat, amely ugyan csak 2010-ig, de jól mutatja a vállalatok hitelállományát, amelyet a kormány persze nem tudott átvállalni, ám végső soron mégis a városi büdzsét terhelik:



 

 

Lakosságszám

2013. február 22. Botka László: „Szeged lakossága 5000 fővel nőtt az elmúlt évek során.” KSH adatok szerint Szeged lakossága 2010-ben 169713, 2011-ben 170285, 2012-ben 170052, 2013-ban 161837 fő volt. Kicsit finomít a helyzeten, ha figyelembe vesszük, hogy a mintegy 25000 egyetemi hallgató közül azok, akik Szegeden lakcímmel rendelkeztek, de távozásuk után nem jelentkeztek ki, további öt évig szegedi lakosnak számítanak a bevett statisztikai gyakorlat szerint.

 

Munkahelyek

A lakosságszám csökkenéséhez minden bizonnyal jelentősen hozzájárul az a tény, hogy a városvezetés hosszú évek óta képtelen volt termelő beruházások ide hozatalára (elég csak a Mercedesre, a Richterre, a Siemensre, vagy a BP Solarra gondolni), sőt a két legnagyobb adózó cég, a Kész és a Szilánk is elmenekült Szegedről.

Ha nem is szorosan, de ide tartozik Botka László kijelentése, mely szerint „az iparűzési adóbevétel az egyik legmagasabb az országban.” Ehhez képest már 2011-ben ilyen adatokkal szembesülhettünk: Győr 16,3 Mrd, Székesfehérvár 10,6 Mrd, Debrecen 8,4 Mrd, Szeged 7,7 Mrd Ft. Szeged 2014. évi tervezett IPA bevétele 7,5 Mrd Ft.

 

Üzlethelyiségek

2013. májusában Szegeden 636 db nem lakás célú ingatlant tartott nyilván az IKV, melyek jelentős hányada üresen állt a megfizethetetlen bérleti díjak, vagy a vállalkozásbarátnak nem nevezhető szabályozás miatt. Mindeközben ezen helyiségek állaga folyamatosan romlik, jelentős kiadásokat okozva az IKV-nak. A problémát tovább fokozva a szegedi önkormányzatnak sikerült néhány bevásárlóközpontot a Belváros közvetlen közelébe telepítenie, tovább nehezítve a kisvállalkozások életét. A szegediek ebből jó esetben a hetente változó üzleteket, rosszabb esetben az üres kirakatokat tapasztalhatják.

 

Bérlakások

Szintén IKV-s téma a bérlakások kérdése. A szegedi lakásrendelet olyan – az országban egyedülálló – helyzetet teremtett, hogy mostanra a piaci albérlet olcsóbb lakhatási forma lett az önkormányzati lakások bérlésénél és végső soron a szegedi lakáspiac lefagyásához vezetett. Persze az óriási kinnlevőségek miatt az IKV erejéből karbantartásra nem, vagy csak alig jut, így a szegedi ingatlanállomány állaga folyamatosan romlik. Ezen még a látványos homlokzat-felújítások sem segítenek, néha be kellene nézni a kapuk alá is!

 

Mars tér

A városvezetés egyik sikertörténeteként eladott beruházás valóban látványos, ám a történetet botrányok, perek sorozata kísérte, és végeredményben egy újabb olyan beruházás valósult meg, aminek eredményeképpen 20000 m2-ről 8000 m2-re csökkent a piaci terület, keletkezett egy óriási kihasználatlan parkoló és kiszorultak a magasabb helypénzt kifizetni képtelen valódi őstermelők, sőt Szeged elvesztette egyik közkedvelt rendezvény helyszínét, az U pavilont is.

 

Közlekedés

Ebben a témakörben nem kerülhető meg Nagy Sándor (SZDSZ, majd Szabad Városért Egyesület, jelenleg Együtt PM) ex-városfejlesztési alpolgármester személye, akinek áldásos tevékenysége legalábbis említésre méltó: nevéhez fűződnek a városban futó festészeti alkotásai – ún. kerékpárutak, amelyek egy-két kivételtől eltekintve, csak biciklizésre alkalmatlanok. Neki köszönhetjük az egykor kiváló adottságokkal rendelkező szegedi közlekedés teljes káoszba taszítását, gömbsüvegsorok, járdaszigetek, beton terelőelemek közé szorítását, a Torontál tér lámpaerdejét, amely akkor működik hatékonyan, ha kikapcsolják, a Kálvária egy sávos sugárútját, az Aradi Vértanúk terén és a környező utcákban reggelente kialakuló dugókat. Ő az, aki az „autómentes belváros” jelszavával több száz autóst kényszerít nap, mint nap arra, hogy hosszú perceken át, sorokban állva, lépésben haladva érje el úti célját, kerülje körbe a teljes Belvárost, ezzel is hozzájárulva a környezetvédelemhez.

 

Fürdő

Talán ez a beruházás az, amelyik a legjobban tükrözi az elmúlt 12 évet. A közkedvelt SZUE helyén épült gigaberuházás már a kezdet kezdetén is az egyéni üzleti érdekről szólt. Mindenki, aki egy kicsit is józanul gondolkodik, pontosan tisztában lehetett vele, hogy ennek a projektnek nem a szegedi lakosság a célközönsége. Az üzleti érdekek oltárán lett feláldozva Szeged nagy múltú uszodája és a konstrukciónak köszönhetően ebbe belerokkant a népszerű Partfürdő is. Vajon eszébe jutott-e már valakinek, hogy röviddel a beruházás megkezdése előtt lett kialakítva a SZUE élménymedencéje, amely szintén az apportként bevitt vagyon részévé lett? A városvezetés előszeretettel hivatkozik arra, hogy az üzemeltetés (annak mintegy félmilliárdos költsége) nem a város kasszáját terheli. Ám a szerződéseket és azok módosításait ismerve, legalábbis kétségeink támadhatnak.

Hosszasan lehetne ezt a sort folytatni, talán emlékeznek a szegediek arra, hogy szinte egyetlen komolyabb beruházás sem zárult határidőben, botrányok, garanciális, vagy pótmunkák, kifizetetlen alvállalkozók, többletköltségek nélkül. Gondoljunk csak a 2-es villamos körüli huzavonára, a Gutenberg utcára, a Mars térre, vagy a hasznavehetetlen repülőtérre. Gondolatébresztőnek és a változtatás szükségességének alátámasztásához talán ennyi is elegendő. A szegedieknek azon kell elgondolkodniuk, hogy a fényes külső mögött mi rejlik valójában.

Vagy a díszburkolat mindent eltakar?






Ingyenes honlapkészítő
Profi, üzleti honlapkészítő
Hirdetés   10
Végre értem amit angolul mondanak nekem, és megértik amit mondok.

KÖSZÖNÖM NOÉMI!