Bejelentés



Civil Városi Unió - Szeged

















A Civil Városi Unió a 100 %-os önkormányzati tulajdonú cégek adósságállományáról


Szeged önkormányzatának eladósodásáról előző közleményünkben már beszámoltunk. Akkor ígéretet tettünk, hogy a szegediek tisztán látása és a teljes nyilvánosság megteremtése céljából közzé tesszük az önkormányzat cégeinek adatait is. Most ennek az ígéretünknek teszünk eleget:

A táblázat adatait a 2006. és a 2010. évi mérlegbeszámolókból állítottuk össze. Ezekből nem derül ki a felvett hitelek kamatainak mértéke. Figyelemmel arra, hogy a banki hitelezési gyakorlat szerint valószínűtlen, hogy cégek az önkormányzaténál kedvezőbb kondíciók mellett jussanak hitelhez, a kamatokat az önkormányzati hitelek átlagos 36,1 % mértékével egyezően számoltuk.

Ahhoz, hogy a gyakran ellentmondásos, esetenként részigazságokat tartalmazó hírek közepette a szegediek kialakíthassák saját véleményüket, a puszta számokon kívül jó néhány egyéb tényezőt is figyelembe kell venni.

Az utóbbi időben a kommunikációban fő szempontként a nyereségesség, vagy veszteségesség szerepel a középpontban, és a cégvezetők oly módon vannak beállítva, mintha minden kérdésben teljes hatáskörrel járnának el, miközben a nagyobb horderejű, komolyabb anyagi konzekvenciákkal járó döntéseket a közgyűlés hozza. (Ez persze nem menti a saját hatáskörben meghozott hibás döntéseket, melyekről azért lehet hallani.)

A szolgáltató cégek döntő többségénél az egyik fontos bevételi tétel az éves költségvetésben biztosított önkormányzati támogatás. Ilyen értelemben értelmetlen dolog – bár könyveléstechnikailag helytálló - nyereséges, vagy veszteséges cégekről beszélni. A támogatások csökkentése, vagy a többletfeladatok végeztetése, többletforrások biztosítása nélkül, önmagában is veszteségessé teheti a céget.

A közgyűlés által évente megállapított díjemelések, vagy azok elmaradása szintén jelentősen befolyásolják a cégek eredményességét, és akkor még nem beszéltünk a gazdasági környezet okozta változások hatásairól. (Például az SZKT bevételeit több tízmilliós nagyságrendben csökkentik a beruházások miatt megszűnt parkolóhelyek kiesett bevétele.)

A számadatokból tehát kiderül, hogy a 2006. évi tőke és kamattartozás 6,068 milliárdos összege 2010-re 8,381 milliárdra nőtt. Ezt valamelyest csökkenthetik a be nem érkezett pályázati támogatások összegei, pl. a Vásár és Piac Kft. esetében a Mars téri projekt 803 milliós pályázati forrása, azonban az eladósodás így is jelentős növekedést mutat. Miután a cégek többsége komoly mértékű önkormányzati támogatással működik, teljesen nyilvánvaló, hogy a hitelek visszafizetése végső soron az önkormányzatra fog hárulni. Arra az önkormányzatra, melynek fizetési kötelezettsége a saját hiteleinek 32,6 milliárdos és cégeinek 8,3 milliárdos tartozásaival együttesen meghaladja a 40 milliárdot.

Ez a 40 milliárdos nagyságrend már komoly gondokat fog okozni, hiszen veszélyezteti az önkormányzati cégek működőképességét is. A bankok ugyanis ezeket a cégeket az önkormányzattal együtt ítélik meg, hitelképességük is elsősorban az önkormányzat kondícióinak megfelelően alakul.

Ennyit a sokat hangoztatott 23 milliárdról.

 

Közgyűlés után


A november 25-i közgyűlésen Szentgyörgyi Pál volt gazdasági alpolgármester megpróbálta hiteltelennek beállítani a Civil Városi Unió tevékenységét, amikor megkérdőjelezte az önkormányzati cégek fizetési kötelezettségeiről összeállított adataink pontosságát. Ahogyan lassan egy évtizede teszi, mindig egy-egy kiragadott, egymással legtöbbször össze nem hasonlítható adatot használ, gondosan csúsztatva, és ügyelve arra, hogy a közvélemény még véletlenül se érthesse, és ellenőrizhesse azok valóságtartalmát. Most például összeállításunkból az IKV fizetési kötelezettségeként szereplő 845 milliós adatot tüntette fel valótlanként, persze gondosan elhallgatva azt, hogy az említett táblázatban jeleztük: adat hiányában a megfelelő soron a 2010. 12. 31-i adatot használtuk. Meglehetősen beszédes, hogy a CVU által az utóbbi időben nyilvánosságra hozott közel száz adatból sem a polgármesteri hivatal, sem Szentgyörgyi egyet sem tartott cáfolatra érdemesnek, talán azért, mert ezek a számok a saját anyagaikból származnak, csak közérthető formában. (Emlékeztetőül: a táblázat a lenntebb lévő cikkben olvasható.)

Ez a kis intermezzo jól példázza az azóta is kvázi gazdasági alpolgármesterként tevékenykedő Szentgyörgyi hitelességét.

Másik felvetésére, mely szerint „nem tudni kik állnak a CVU mögött”, szeretnénk felhívni az illető urat arra, hogy emlékezzen vissza, 2010-ben milyen formáció tagjaként jutott a közgyűlésbe. Akkor ki itt az álcivil?

 

 

Közgyűlés előtt


A napokban ismét egymásnak feszült Szegeden a két politikai tábor a sajtó hasábjain. Ellentmondó közleményekben támadta, illetve védte az önkormányzati cégek vezetőit Botka László polgármester és Solymos alpolgármester, valamint több Fideszes képviselő. A Civil Városi Unió – továbbra is a teljes nyilvánosság jegyében – megpróbál tiszta képet adni ebben a zűrzavarban, és hiteles tájékoztatást nyújtani a szegedi lakosok számára.

Botka László bejelentette, hogy kezdeményezi az SZKT vezetőjének, Dr. Tóth István Tibornak a felmentését, mondván, hogy az elhúzódó troli-beszerzéssel 250 milliós kárt okozott az euro árfolyam változása. Ezzel kapcsolatban nem árt figyelembe venni az alábbi tényt: az önkormányzat 2011. július 14-én 1,9 milliárd Ft összegben bocsátott ki euro alapú kötvényt 272,- Ft-os árfolyamon, melynek visszavásárlása napi árfolyamon történik, ami jelenleg 307,- Ft. Ez a tranzakció pillanatnyilag 246 millió Ft veszteséget jelent a városnak. Felmerül a kérdés: ebben az esetben ki volt az előterjesztő, ki a felelős, kezdeményezi-e a polgármester a felmentését, esetleg lemond? Ide tartozik még, hogy a korábbi SZKT vezető által felvett hitelek túlnyomó része svájci frank alapú, ám az ezzel okozott árfolyamveszteséget elfelejti említeni a polgármester.

Korábbi közleményünkben beszámoltunk a város eladósodottságának mértékéről. Sajnos rossz hírünk van: a költségvetés pozíciója tovább romlott. 2011. márciusa óta újabb 1,34 milliárd Ft összeggel 32,5-ről 33,8 milliárdra emelkedett Szeged hitel visszafizetési kötelezettsége (http://szegedma.hu/hir/szeged/2011/10/szegedi-hitelallomany-%e2%80%93-mennyi-is-a-23-milliard-forint.html).

Az önkormányzati cégek működését szintén teljesen ellentételesen ítéli meg a két politikai oldal. Az alpolgármester szerint csökkent a cégek üzemi teljesítménye, míg a Fidesz szerint a cégek ellehetetlenítése folyik. Vita alakult ki arról is, vajon tényleg kevesebb önkormányzati támogatással gazdálkodnak-e a társaságok. Az alábbi táblázat 2006-tól mutatja be a cégek hitel visszafizetési kötelezettségeinek alakulását, és az önkormányzati támogatás mértékét 2010. és 2011. években.

Látható, hogy a cégek jelentősen, 233 millióval csökkentett önkormányzati támogatás mellett is mérsékelni tudták a hiteleikkel kapcsolatos kötelezettségeiket, méghozzá nem is kis mértékben, mindösszesen 493 millióval, ami a kamatokat is figyelembe véve 671 millió.

A támogatás és a hitel együttesen kizárólag a Szabadtéri Kft-nél nőtt. (Ott a régi vezető irányít…)

Az SZKT – mint az egyik legtöbbet támadott cég – esetében is beszédesek a számok. 100 millióval kisebb támogatás mellett tudták 269 millióval csökkenteni hitelállományukat. Ez annál is komolyabb teljesítmény, mivel tudnivaló, hogy a Nagy Sándor által fémjelzett, kaotikus közlekedési átalakítások és beruházások parkolók sokaságának végleges, vagy ideiglenes megszűnését eredményezték, mintegy 51 milliós bevételkiesést okozva az SZKT-nak, csak ebben az évben. (Ide tartozik az is, hogy a korábbi városvezetés a villamos projekt áterőltetése során „elfelejtette” újratárgyalni a VOLÁN és az SZKT közötti, költségmegosztásról szóló, 2014-ig érvényes megállapodást. Így fordulhat elő, hogy – bár az új villamos vonal üzemeltetése jelentős többletfinanszírozást igényel – marad a nagyjából 2/3-1/3 támogatási arány a két cég esetében, miközben párhuzamos VOLÁN járatokat támogat a város, saját cége ellenében.)

A Szegedi Vásár és Piac Kft. pozíciója folyamatosan romlik. Ahogyan a cég beszámolójában írják: „a társaság tárgyidőszaki eredménye lényegesen elmarad a tervezettől, mely a bevételek elmaradásával és a költségek növelésével magyarázható”. Hitelállománya (még az NFÜ-től várható 600 millió beérkezése után is) meghaladja a fél milliárd forintot, miközben a kft. tízmilliós nagyságrendű éves veszteséget produkál. Önkormányzati támogatást ugyan nem kap, azonban érdemes lenne összeadni az elmúlt években különböző címeken, pl. tőkeemelésként a társaságba pumpált pénzeket. Sikerült tehát Nagy Sándornak végeredményként egy egyharmadára csökkentett területű, veszteséges piacot produkálnia…

Ami a csökkenő üzemi eredményt illeti (a tavalyi 458-ról 173 millióra csökkent időarányosan), Botka Lászlónak és alpolgármesterének illene tudnia, hogy 1-3 negyedéves viszonylatban ezt nem szerencsés külön értékelni, mert az utolsó negyedév több cég esetében jelentős változást hozhat. Illene továbbá azt is figyelembe venni, hogy kevesebb, mint egy év alatt közel 500 millióval csökkentették a cégek hitelállományukat, összességében több, mint 200 millióval kisebb támogatás mellett, mint ahogy azt is, hogy ezt a válság közepette érték el, amikor a szolgáltatásokat igénybe vevők vásárló ereje is drasztikusan lecsökkent. Nem ártana tudomásul venni, hogy a városi cégek irányításánál nem lehet elsődleges a piacorientált szemlélet, legalább ilyen fontos egy város életében a minőségi szolgáltatások nyújtása és a stabil üzemeltetés biztosítása.

 

Mars téri sikersztori

 

Szegeden, a DM 3 cikke, valamint a vezetőváltás kapcsán ismét kereszttűzbe került a Mars téri beruházás. „Ömlenek a panaszok lapunkhoz” – írta a DM, amiből látható volt, hogy a városvezetés az új (mára már lemondott) piacigazgató elmozdítására készül. Talán korrektebb lett volna a cikkírónak úgy fogalmaznia, hogy „folytatódott a panaszáradat”, hiszen elképzelhetetlen, hogy az előző vezető alatt nem özönlöttek a panaszok. A kialakult helyzetért természetesen a piacigazgatókat is terheli felelősség, ám koránt sem akkora mértékben, mint a városvezetést, közelebbről Nagy Sándor volt városfejlesztési alpolgármestert, aki elképzeléseit, rögeszméit? minden józan ellenvetést lesöpörve, botrányokkal mit sem törődve (lásd közlekedési projekt, stb.), segédcsapataitól, érdekeltségi körétől? támogatva keresztül verte. Nézzük tehát a tényeket, melyek a városvezetés kommunikációjából rendszeresen hiányoznak, vagy elferdítve jelennek meg:

- 2001-ben a város a Mars tér átépítésére már készültek tervek, 42,6 millió Ft értékben.

- 2004. elején Szentgyörgyi Pál gazdasági alpolgármester megrendelésére, a korábbi tervező bevonásával, elkészült egy döntés előkészítő tanulmányterv. Tanácsnoki koordináció mellett az összes érdekelt fél bevonásával a szükséges egyeztetések lezajlottak, a pénzügyi terv reális volt, a mintegy 40 kereskedő összesen 30 millió Ft ellenében vállalta a létesítményeik lebontását és elszállítását, a piac hasznos alapterülete nem csökkent volna. A projekt tehát 1,78 milliárd Ft összköltséggel, valamennyi szereplő számára elfogadható kompromisszumokkal, finanszírozható, garanciákat is tartalmazó megállapodásokkal azonnal indítható és 2006. tavaszára befejezhető lett volna.

- 2004. tavaszán a projekt , a tárgyalások lefolytatását és irányítását Botka László váratlanul  Nagy Sándor SZDSZ-es alpolgármester kezébe adta, amivel egy több éves ámokfutás vette kezdetét. Nagy – az erő pozíciójából, a város jogi lehetőségeit túlértékelve – elsődleges feladatának tekintette a piac megtisztítását azoktól a szereplőktől, akikről úgy vélte, hogy megegyezés, együttműködés nélkül is meg lehet szabadulni. Figyelmen kívül hagyta mind a piaci szereplők, mind a Tervtanács véleményét.

- 2005. június 20-án a Szegedi Vásár és Piac Kft. ajánlatot kért a kiskunhalasi MERKBAU Kft-től, majd másfél hónap múlva történt egy újabb ajánlatkérés, akkor már öt cégtől. Nem túl meglepő módon a MERKBAU nyert, a szerződés megköttetett 412 millió + ÁFA összegben. Ezt követte 4 db szerződésmódosítás és 2 db pótmunka szerződés, melyek eredményeképpen az ár 412 millióról 484,7 millióra változott. Apró momentum: az első módosításra már a szerződéskötés napján, 2005. szeptember 5-én sor került.

- 2005. június 8. és 2006. január 16. között az I. ütem bontási munkálataival kapcsolatos 4 szerződés alapján a SZVP Kft. mintegy 20 millió Ft-ot fizetett a GOBOKER Kft-nek azzal, hogy a bontási anyagokat a Kft.  értékesíti és az ebből befolyt összeget visszautalja az SZVP részére. Ennek megtörténtéről semmiféle dokumentum nem található a Piac Kft. honlapján.

- A két kiscsarnok felépítése után botrányos körülmények alakultak ki. A további építkezések kapcsán a legkülönfélébb elképzelések láttak napvilágot: a buszpályaudvar elköltöztetése (ebből az alapkő letétele megvalósult), SZEVIÉP rendezvényház, sportcsarnok?, U pavilon felújítása, lebontásának terve, majd megtartása, az árusító helyek szűkítése, bővítése, számos egymásnak ellentmondó elképzelés. Nyilvánvaló volt, hogy mindezek mögött jól körülhatárolható érdekcsoportok elképzelései álltak.

- 2009. tavaszára a városvezetés – vélhetően a potenciális befektetők (SZEVIÉP) megnehezült helyzete miatt – visszatért az eredeti elképzelésekhez. Májusban a város konzorciumi szerződést kötött a Szegedi Vásár és Piac Kft-vel, mintegy 3,2 milliárd Ft összegű pályázat benyújtására, 35%-os önrész mellett.

- 2009. május 15-én a közgyűlés jóváhagyta a 3,044 milliárdos városrehabilitációs pályázatot, egyidejűleg az SZVP Kft. és a Pólus Kft. közti szerződést is, mely szerint a Pólus a lebonyolításokkal kapcsolatos feladatokra jogosultságot kap. A szerződés alapján a Pólus Kft. számára szakértői költségekre 60 millió, nyilvánosság biztosítására 38 millió, közbeszerzések bonyolítására 13 millió, könyvvizsgáló és pénzügyi tanácsadó szolgáltatásra 55 millió és projekt menedzsment szolgáltatásokra 128 millió, azaz összesen bruttó 353 millió Ft összeget biztosít a város, mely összeget a szerződés egyik pontja szerint akkor is biztosít a város, ha a pályázat nem nyer. Ezt a szerződést az NFÜ is kifogásolta, többek között ez volt az oka (nem pedig a kereskedők által indított perek), hogy a pályázati összeg csak idén szeptemberben érkezett meg. ( A tervezést ugyan az a tervező készítette, aki a 2001-es terveket, csak az akkori 42, 6 milliós költség helyett további 126 millióért.)

- 2009. novemberében, a nagycsarnok építésére kiírt közbeszerzést ismét a MERKBAU nyerte el 1.278.500,- Ft-os ajánlatával.

- Hosszantartó pereskedés után az „adventi bontás” kárvallott kereskedői elérték, hogy a Legfelsőbb Bíróság határozatban kötelezte a beruházással kapcsolatos valamennyi szerződés nyilvánosságra hozatalát. Ennek ez ideig a Pólus Kft. nem tett eleget, ez ügyben ismereteink szerint a végrehajtás megindult, kiváncsian várjuk, hogy a Pólus szerződéseiből mikre derül még fény.

2005. nyarától a Szegedi Vásár és Piac Kft. napjainkig sorozatosan kényszerült hitelek és tagi kölcsönök felvételére. A 2011. májusi mérlegadatok szerint a hitel nagyságrendje meghaladja az 1,3 milliárd Ft-ot, miközben az önkormányzat törzstőke emelés formájában mintegy 700 millió Ft-ot juttatott a cégnek, továbbá ide számolható a kereskedőktől beszedett előlegek és licitdíjak 250 millióra tehető összege is. Ez összesen 2,3 milliárd Ft, elvileg ennyibe kerülne a Mars téri beruházás. Csakhogy nem számoltunk a Pólus Kft. kiadásaival –2-300 millió? – továbbá azzal, hogy a 2 milliárdos pályázati forrásból az SZVP Kft-t csupán 803 millió Ft illeti meg. Könnyen kiszámolható tehát, hogy a cégnek a legjobb forgatókönyv alapján is megmarad 500 millió Ft hitele, melynek kamatterhei a legszerényebb becslések szerint is elérik a 300 millió Ft-ot.

Senki sem gondolhatja komolyan, hogy ezt a cég – amely egyébként hosszú évek óta veszteséges, önkormányzati támogatásra szorul – valaha is vissza tudja fizetni. Ennek terhe a városra hárul, tovább növelve Szeged már így is kritikus eladósodottságát.

Végezetül pedig mit eredményezett Nagy Sándor 6 éves ámokfutása?

20000-ről 8000 m2-re csökkentett piaci területet, mellyel elérték, hogy mára már nem a piacnak van parkolója, hanem a parkolónak piaca. Családok sokaságától vették el a megélhetési lehetőséget, nepperek számára tették lehetővé az asztalok albérleteztetését, lehetetlenné tették a város környéki őstermelők számára az árusítási lehetőséget, az árak leszorítását, ezzel pedig végső soron a lakosság számára az olcsó piac létét.

Ehhez kellene tapsolnunk?

 

 

Az alábbi írást 2011. végén tettük közzé. Sajnos, aktualitásából mit sem veszített:

Eredendő bűn


Egy év elteltével végérvényesen és tisztán láthatóak a politikai irányok a szegedi közgyűlésben. Ezt a talán sokak számára meglepő mondatot magyarázni kell azok számára, akik eddig azt hitték, hogy a várost irányító testület két osztatú.

Mi is az a csapda, amibe – bár előre látható volt - önként és dalolva sétált bele a Fidesz?

Botka László a 2010-es költségvetés elfogadásakor a közgyűlés feloszlatásával zsarolta a jobboldalt, miközben a Fidesz valójában nem volt kényszerpályán. A büdzsé elfogadása után azonban valóban zsarolhatóvá vált, hiszen magára vállalta a felelősséget egy sor olyan dologban (nagyberuházások, hitel felvételek, kötvény kibocsátás, stb.), amelyhez semmi köze nem volt, és szentesítette a Botka-Szentgyörgyi-Nagy trió gazdaságpolitikáját, amely már addig is Szeged súlyos eladósodásához vezetett. Botkáék már jó előre elrejtettek egy sor taposóaknát a költségvetésben, tudván, hogy azok az újonnan kinevezett cégvezetők munkáját eleve lehetetlenné teszik majd. Ez volt tehát az eredendő bűn Szegeden a Fidesz részéről és ettől kezdve már csak a pozíció javítgatása maradt.

A Bohács-féle vonal – teljes politikai tapasztalatlanság birtokában – azóta folyamatosan megpróbál konszenzuskereső, simulékony politikát folytatni, csak egy alapvetésről feledkeznek meg: partnerüket Botka Lászlónak hívják. Ő pedig nem az az ember, aki alkalmas lenne közös munkára. Botka László hatalmat akar. Botka László nem szeret veszíteni. Botka László nem „jó” ember. Botka Lászlónak nincsenek gátlásai: rezzenéstelen arccal képes álló nap ismételgetni paneleit, nem zavarják a tények. Ő egy dologban biztos, a sulykolás kommunikációs erejében.

Bohács Zsolt tehát rosszul kalkulál, amikor Botka jóindulatára épít. Botka társasága olyan, mint Piszkos Fred barátsága: öl, butít és nyomorba dönt. Vajon hány szavazatot veszít a Fidesz, amikor Bohács és Botka látványosan összehajol a kamerák előtt? Hányan teszik fel a kérdést: mi lehet e mögött?

Persze a Fideszben bizonyára nem mindenki nézi jó szemmel a frakcióvezető tevékenységét, és ez a feszültség jól látszik a közgyűlésben is. Ma még azonban erősebb a kohézió annál, hogy ez a feszültség töréssé váljon. Az idő azonban Botkának dolgozik. Ha a Fidesz sürgősen nem változtat, ha továbbra is asszisztál a közgyűlésben a polgármesteri showműsoroknak, ha elnézi a főjegyző és a szakirodák aknamunkáját, ha áldozati bárányt csinál az önkormányzati cégek igazgatóiból, akkor ebből csak egy ruhadarab jöhet ki: egy méretes zakó.

 

Unokáink is nyögni fogják, avagy mennyi is 23 milliárd?


Egyensúlyban lévő költségvetésről, 23 milliárd Ft adósságállományról szól a szegedi városvezetés kommunikációja. Szentgyörgyi Pál volt gazdasági alpolgármester hol hitelállományról, hol adósságszolgálatról beszél, művészien keverve a fogalmakat a szerint, melyik mutat szebben az éppen aktuális politikai csatában. Persze könnyen teheti, mert a közgyűlésben ülő pártok képviselői közül senki sem veszi a fáradtságot, hogy néhány számsort kigyűjtve és összeadva, hiteles képet adjon a szegedieknek.

A Civil Városi Unió legfontosabb célkitűzése a teljes átláthatóság. Ennek jegyében most megpróbáljuk tájékoztatni a lakosságot arról, hogy milyen terhekkel szembesül Szeged az eladósodás miatt a következő években.

A szeptemberi közgyűlés elé került 2011. évi költségvetés 2. számú módosításának mellékletében található a beszámoló a hosszúlejáratú hitelekről és kötvényekről, illetve az évenkénti bontású pénzforgalmi jelentés, melyek adatait összesítettük.

Ezek szerint az utolsó kamatfizetés éve 2034! Eddig az évig a tőkefizetési kötelezettség 23.943.573 ezer Ft, a hosszúlejáratú hitelek kamatfizetési kötelezettsége 6.095.075 ezer Ft, míg a rövidlejáratú hitelek kalkulált kamatfizetési kötelezettsége 2.558.732 ezer Ft. Ezek összesen 32.597.380 ezer Ft fizetési kötelezettséget jelentenek 2034-ig az önkormányzat számára. Azonban a képet tovább árnyalja néhány tudnivaló:

Míg a hosszúlejáratú hitelek és kötvények tőke- és kamattörlesztése adott összeg, addig a működéshez szükséges rövidlejáratú hitelek összege változhat, ám az eddigi tapasztalatok alapján csökkenése csaknem kizárt. Az önkormányzat 2011. évi likviditásának megőrzéséhez a hírek szerint további hitel felvételére lesz szükség. Ennek nagysága egyes források szerint meghaladhatja az 1 milliárd forintot is.

Nincs megbízható információ arról, hogy a milliárdos nagyságrendű, devizaalapú hitel és kötvénykibocsátás kamatait hogyan érinti a devizaárfolyamok drasztikus emelkedése, és, hogy felelősségteljes döntés volt-e ezt a kockázatot felvállalni. Örömmel vennénk a városháza illetékeseinek tájékoztatását ebben a kérdésben.

Ez az adósságállomány úgy alakult ki, hogy közben folytatódott az értékpapírok értékesítése is, mégpedig milliárdos nagyságrendben, ami a hitelállomány nagyságát csökkentette. E nélkül még nagyobb lenne…

Végül pedig egy fontos adalék, amiről eddig kevés szó esett: a fenti 32,5 milliárdos összeg nem tartalmazza az önkormányzati tulajdonú társaságok hitelállományát és kamatfizetési kötelezettségeit. A CVU ezekről is készít összesítést, amelyről hamarosan tájékoztatjuk Szeged lakosságát.

Ezeknek a számoknak az ismeretében talán el kellene gondolkodni azon, hogy helyes irány volt-e olyan fejlesztések minden áron való erőltetése, amelyek nem a munkahelyteremtésről és a költségek csökkentéséről szóltak, és amelyek működtetése évről évre további súlyos kiadásokkal terhelik a város kasszáját. Ugyanis ezt a 32,5 milliárdot unokáink fogják visszafizetni! Már, ha lesz miből…

Ui.: A legutóbbi hitel felvételénél arra hivatkozott a polgármester, hogy a Mars tér ügy miatt nem folyósított pályázati összeg kiváltásához szükséges. Logikus tehát, hogy, amikor a szeptemberi közgyűlésen bejelentette Botka László, hogy az NFÜ 2 hete átutalta a pályázati támogatást, azt nyomban a hitel törlesztésére fogják fordítani. Kíváncsian várjuk a költségvetés ilyen értelmű módosítását…

 

Egeret szültek a hegyek, avagy pénzszivattyú-e a Pólus Kft?


Lezárulni látszik a szépreményű és hosszú nevű Gazdasági és Pénzügyi Átvételi Bizottság ténykedése. Igaz, kézzelfogható eredmények nélkül, amit persze a két oldal ellentétes módon értékel. A zárójelentés egyetlen üdvözölhető eleme csupán a teljes nyilvánosság ígérete. Már a bizottság felállásakor is kételyek merülhettek fel a szándék komolyságát illetően, hiszen a Fidesz megszavazta szocialista delegáltként a két volt alpolgármestert, akik a város és az önkormányzati cégek üzemeltetésében kulcsszerepet játszottak, és, mint ilyenek, nagyságrendekkel több információ birtokában voltak. Balgaság volt továbbá azt feltételezni, hogy a pénzszívattyú úgy működött volna, hogy ne lettek volna érvényes szerződések, a számviteli szabályoknak megfelelő bizonylatok. Erre természetesen vigyáztak az érintettek. Ezért aztán nem is sikerült semmiféle bűncselekményt felderíteni. Ez azonban nem azt jelenti, hogy nem történtek visszaélések, hogy a közpénzeket az elvárható gondossággal kezelték volna. Hátráltatta a bizottság tevékenységét az is, hogy kiderült: nemcsak az egyik oldal sáros bizonyos ügyekben (lásd Mars tér ügy), így aztán hamvába holt a vizsgálódás. Érdekes módon a sok vizsgált cég közül kimaradt egy, nevezetesen az összes komolyabb beruházást bonyolító Pólus Kft.

A Civil Városi Unió eddigi megjelenéseivel is mindig annak a célkitűzésének próbált megfelelni, hogy Szeged önkormányzatának tevékenysége a lehető legteljesebb nyilvánosságot kapjon, a városvezetés a teljes átláthatóság jegyében működtesse a rábízott közvagyont. Ezt az átláthatóságot hiányolta Szentgyörgyi Pál a 2011. novemberi közgyűlésen, mondván: felháborító, hogy egyes városi cégek nem átláthatók.

Azt, hogy ezt mennyire gondolta komolyan ő és a városvezetés, jól szemlélteti a Szeged Pólus Kft. ténykedése.

A Pólust 2005. decemberében hozta létre a közgyűlés két alapvető céllal:

- kiemelt projektek menedzselése

- befektetők kiválasztása.

Ez utóbbi tevékenység sikeréről sokat elárul a kft. 2011. május 13-i beszámolójában szereplő idézet: „2010. évben 12 komolyabb befektetői szándékkal keresték fel a társaságot. Ezen megkeresések végül nem hoztak eredményt.”

Mielőtt rátérnénk a kiemelt projektek menedzselésére, néhány adat a cég működéséről:

Az indulás óta a létszám mintegy négyszeresére nőtt, a 2010. év végi adatok szerint 20 főt alkalmazottként, 17 főt különféle szerződéses jogviszonyban foglalkoztatott acég. A személyi és működési költségeket döntően két tételből fedezi a cég: az évenként biztosított önkormányzati támogatásból (2010-ben 71 millió, 2011. évi terv 58 millió Ft), valamint a projektekben végzett tevékenység kiszámlázásából és az alvállalkozói tevékenység továbbszámlázásából eredő bevételekből (2010-ben 270 milló, 2011. évi terv 58 millió Ft). Hogy ez sok, vagy kevés, a részletek ismeretében mondható meg. Egy mondatot azért idézünk a cég beszámolójából: „ A decemberi kettős ügyvezetés és a régi ügyvezető év végi felmentése miatt a társaságnak, a járulékokkal együtt 6,8 millió Ft személyi jellegű többlet ráfordítása keletkezett.” Magyarul: a mintegy 6 hónapig ügyvezető Tapasztó Sándor, a fizetésén felül, ennyit vett fel, miután az új cégéhez távozott.

Ami a kiemelt projektek menedzselését illeti, nos ezt mindannyian megtapasztalhattuk Szegeden: esetenkénti elképesztő dilettantizmus, a józan észnek ellentmondó megoldások, határidők folyamatos csúszása, újrabontások, módosítások módosításai jellemezték a beruházásokat. Egy dolog viszont kitűnően működött, a magyarázatok gyártása. Csak emlékeztetőül:

„a hőmozgás okozta a bajt”

„elfelejtettek bizonyos kábeleket lefektetni”

„a nyomtáv szélesebb lett a tervezetnél”

„a jegykiadó automata szállítója jelentős késedelembe esett”

„ a 10-es trolivonal éőítése egy másik leendő beruházás miatt késedelmet szenvedett”

„szükségessé vált az eredeti felsővezeték tervek módosítása, néhány esetben nagyobb teherbírású oszlopok beépítésére van szükség. A nagyobb oszlopok beszerzése több időt vesz igénybe.”

A sor hosszan folytatható lenne, most csak a 2010. évi beszámolóból idéztünk, a teljesség igénye nélkül.

Miután a Pólus Kft. több tíz milliárd Ft felhasználásában kulcsszerepet játszott, a szegedi polgárok joggal várták volna el a bizottság vizsgálatát és teljes körű tájékoztatást a közpénz felhasználásáról. Ennek legegyszerűbb módja lenne a cég szerződéseinek nyilvánosságra hozatala, annál is inkább, mivel egy másik ügyben a Legfelsőbb Bíróság Pfv.IV.20.138/2010/3. határozata alapján valamennyi önkormányzati tulajdonú társaság által megkötött szerződés közérdekű adat és, mint ilyen, nyilvános.

Hogy mit találnánk ezekben a szerződésekben? Csak néhány példa a városrehabilitációs projektből: 60 milliós szakértői költség, 38 millió a nyilvánosság biztosítására, 13 millió a közbeszerzések bonyolítására, 55 millió pénzügyi tanácsadásra, 128 millió projekt menedzsmentet segítő szolgáltatásokra! És ez csak egy projekt. Idézet a Pólus Kft. 2011-es üzleti tervéből: „az elektromos tömegközlekedési projekt 2011. évre tervezett projekt menedzsment összege nettó 113 millió Ft. A feladatok ellátásának mintegy 6 évre szóló menedzsment-költsége összesen nettó 643 millió Ft.”

Még egy érdekesség: a Kft. közel 30 munkaszerződést és mintegy 50 személyi megbízási szerződést tart nyilván. Sokat mondóak a nevek. A beruházások egy viszonylag szűk körhöz köthetők, melyek jó része Nagy Sándor volt városfejlesztési alpolgármester, az írányítása alatt működő fejlesztési iroda, a hozzá közel álló korábbi Pólus-vezető, az SZKT Kft. korábbi vezetése, valamint a COWI Hungária köreiből kerültek ki.

Érdekes lenne ezekben a kérdésekben mind a Gazdasági és Pénzügyi Átvételi Bizottság, mind pedig a Pólus Kft. új vezetőjének a véleményét meghallgatni.

 

Hol és mit vizsgál az önkormányzati cégeket átvilágító bizottság?


Közel egy éve, hogy a helyhatósági választások után a szegedi közgyűlés az önkormányzati tulajdonban lévő gazdasági társaságok elmúlt időszakbeli működésének és gazdálkodásának ellenőrzésére vizsgáló bizottság felállításáról döntött, mivel a két politikai oldal ezen cégek elmúlt ciklusban folytatott tevékenységét teljesen eltérő módon ítélte meg.

A polgármester és az MSZP frakció a cégek működését szabályosnak és rendben lévőnek tekintette, míg a jobboldaliak elengedhetetlennek tartották az egyenkénti, átfogó revíziót. Megalakult tehát a hosszú nevű Gazdasági és Pénzügyi Átvételi Ideiglenes Bizottság azzal a feladattal, hogy az általa kinevezett albizottságok megállapításaiból készítsenek összefoglalót a közgyűlés és a nyilvánosság tájékoztatására.

Ez a jelentés ismereteink szerint a mai napig nem készült el, nincs hír a bizottság jelenlegi tevékenységéről és az eddigi vizsgálatok tapasztalatairól sem. A Szegedi Közlekedési Kft-nél feltárt visszásságokról és az ott folyamatban lévő nyomozásról a szegedi közvélemény először a Hír TV műsorából kapott információt, ugyanúgy, mint a Környezetgazdálkodási Kht-nál történtekről. A Szegedi Vásár és Piac Kft-nél elvégzett vizsgálatra többször hivatkozott a bizottság elnöke, de a jelentés nem került nyilvánosság elé.

A tervezetthez képest tehát jelentős mértékű az elmaradás a bizottság munkájában. Információink szerint, a szintén 100 %-os önkormányzati tulajdonban lévő Pólus Kft-nél még nem történt meg az átvilágítás, noha köztudomású, hogy ez a cég menedzselte és bonyolította a városi nagyberuházásokat. Emellett több más cég revíziója is várat magára.

A közgyűlés televíziós közvetítéseiből úgy tűnik, hogy a két szemben álló politikai oldal közötti bizalmatlanság tovább erősödött az önkormányzati cégek működésével összefüggésben is.

Véleményünk szerint a város további fejlesztési irányainak meghatározására, a pénzügyi helyzet kezelésére, a helyi közéletre egyaránt negatív hatással kisugárzó politikai feszültségeket oldhatná, ha a vizsgáló bizottság záros határidőn belül elvégezné a feladatait, elkészítené, és nyilvánosságra hozná jelentéseit, és ezekben a kérdésekben tiszta helyzetek teremtődnének, hiszen ez nagyban hozzájárulna az alapvető szintű bizalom légkörének a kialakulásához. Ez a bizalmi minimum elengedhetetlen a város és az itt élők érdekében lefolytatandó nyílt, ha kell, kemény, de gyanakvások nélküli, tárgyszerű vitákhoz.

A jelenlegi helyzetben valamennyi önkormányzati cégre rávetülhet az árnyék, mert a bizottság – parkoló pályán állva – késlekedik feladatainak elvégzésével, a meglévő információk közzétételével. Feltehetően ebből következően máris lehet hallani olyan véleményeket is, melyek a pártok vezetőinek az átvilágításra vonatkozó elkötelezettségét kérdőjelezik meg. Mivel a vizsgálatok nem haladnak az elvárható ütemben, és a közvélemény ki van rekesztve az információkból, a civil társaságokban, a munkahelyeken „tuti” információk keringenek, suttog a város.

Talán ez a legrosszabb, ami ebben az ügyben történhet. Az önkormányzatnak az önmaga által meghatározott feladatok elvégzését számon kellene kérnie, kételyek nélküli, továbblépésre alkalmas viszonyokat teremtve az önkormányzati cégek működésének területén is, minél előbb.








Ingyenes honlapkészítő
Profi, üzleti honlapkészítő
Hirdetés   10
Végre értem amit angolul mondanak nekem, és megértik amit mondok.

KÖSZÖNÖM NOÉMI!